köböl
köböl főnév köblöt, köble [e] (régies)
1. Koronként és helyenként változó nagyságú űrmérték (kb. 62, 94, 125 l.) <szemes termény, darabos anyag, folyadék mérésére>.
2. jelzői használat(ban) Ilyen mennyiségű. Egy köböl búza, zab. Három márjás volt egy köböl búza. (Arany János)
3. Ekkora mennyiség vmiből. Négy köblöt mért ki neki a legjobb búzából. Mindön ló után két köblöt köll nekünk a szárazmalmon őrletni ünekik. (Móricz Zsigmond)
4. Dongából v. kivájt faderékból készített, ekkora űrtartalmú edény.
köbölnyi.
