kóborol
kóborol tárgyatlan ige -ok v. ..rlok, -unk v. ..rlunk, -t, -jon (néha rosszalló)
<Ember, ritk. állat> hosszasan, cél, irány, terv nélkül, rendsz. lassan erre-arra járkál; csatangol, csavarog, kószál. Az erdőben, a városban kóborol. A községben veszett kutya kóborolt. Hol kóboroltál olyan sokáig? Hajadonfőtt kóborolt a csillagos nyári éjszakában. (Kosztolányi Dezső) || a. (rendsz. többes számban) (néha rosszalló) <Csoport, csapat> többé-kevésbé (határozott) cél nélkül, ide-oda jön-megy, vándorol, egyik helyről a másikra vonul. Vándorcigányok kóboroltak a vidéken. A falukban s városok piarcin Jár kóborolva a sok meztelen szent. (Berzsenyi Dániel) Malacbandák kóboroltak borháztól borházhoz, cincogtatva hegedűiket. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: bekóborol; elkóborol; összekóborol.
kóborló.
