kocódik
kocódik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. (ritka, tájszó, hangutánzó) <Edény, golyó stb.> összeütődik, összekoccan.
2. (főleg többes számban) (átvitt értelemben, népies) <Vmely jelentéktelen dolog miatt> perlekedik, veszekedik, összezördül vkivel. Min kocódtok már megint? Kocódni kissé, ez is emberi. (Arany János) Szüntelen kocódnak a magyar urak. (Jókai Mór)
Igekötős igék: összekocódik.
kocódó.
