koffer
koffer [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] v. -ok, -e [e] v. -ja
Bőrönd, utazótáska. A hordár nagy koffert cipelt a vonathoz. Nyíllék az ajtó, s a führer [= alporkoláb] jött, kivivé ágyamat, kofferemet. (Kazinczy Ferenc) Beraksz egy váltás fehérneműt a kis kofferba, aztán hozol fiakkert a pesti vonathoz. (Babits Mihály) Két szobalány segédkezett | kipakolni árva kofferemet. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): vulkánkoffer.
kofferes; koffernyi.
