kolbász
kolbász főnév -t, -ok, -a, (tájszó) kalbász
1. Állati bélbe v. mesterséges (papír-, celofán-) burokba töltött, különféleképp fűszerezett, vagdalt v. darált hús, amelyet sütve, főzve v. nyersen esznek. Fokhagymás, főtt, füstölt, húsos, sült kolbász; ® csabai kolbász; ® debreceni kolbász; ® gyulai kolbász; a kolbász héja, tölteléke; kolbászt tölt, füstöl. Két szál kolbászt vett. Sistereg a zsír, kolbász, pecsenye, Éhes gyomornak bűbájos zene. (Arany János) Végy kolbászt és végy kenyeret, | őrizd meg jól az életed. (József Attila) Vág egy darab kolbászt, s hallgatagon, lassan majszolja. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, régies) Ütéstől, ritk. nyomástól a testen keletkezett hosszúkás dudorodás, hurka (2a). Szeme közé vágott a lovasnak, úgy, hogy mindjárt kék kolbász támadt a halántékán. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. bor.
Szóösszetétel(ek): 1. kolbászgyár; kolbászgyártás; kolbászkészítés; kolbásztöltelék; kolbásztöltés; kolbásztöltő; 2. házikolbász; szárazkolbász.
kolbászos.
