kölönc
kölönc főnév -öt, -e [e]
1. Kolonc (1–2). Akinek oly közel van a tanyája, annak kölönc alatt kell tartani a kutyát. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Kölönc (vkinek a nyakán): olyan személy, főleg gyerek, v. olyan dolog, aki, amely csak alkalmatlanságot, kényelmetlenséget okoz, teher v. terhes vki számára. Csak kölönc ez a gyerek az ember nyakán. Csak kölöncnek hoztalak magammal.
