költ [1]
költ [1] tárgyas ige -ött, -sön; -eni [e]
1. (népies) Álmából ébreszt; kelt [1]. Ne költsd korán a gyereket, hadd aludjék! Költik az én nénémet hatágú korbáccsal, Engemet is költenek szép hajnali csókkal. (népköltés)
2. (átvitt értelemben, régies) <Vmilyen érzelmet> ébreszt, létrehoz vkiben; kelt [1]. És meghal, anélkül hogy legördűlt feje A kegyetlen nőben szerelmet költene. (Arany János) Az öreges legény … szánalmat költ a fiatal leányban. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: felkölt.
Szóösszetétel(ek): fennkölt.
költöget.
