komponál
komponál ige -t, -jon
1. tárgyas <Zeneművet> szerez, ír. Újabban egy zongoraversenyt komponált. Ruzsicska … épen egy lengyel táncot komponált. (Kazinczy Ferenc) || a. (tárgy nélkül) Ne zavarjátok a mestert, most komponál. || b. tárgyas (tréfás) <Verset, beszédet> farag, fabrikál. A juhpörköltre lelkes verset komponált, és nagy derültség közt elszavalta. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyatlan (ritka, irodalomtudomány) <Költői alkotást, írásművet> egységesen és arányosan megszerkeszt úgy, hogy minden részlete a maga helyén van. Mikor lesz nekünk oly epicusunk, aki komponálni tudjon! (Arany János)
3. tárgyas (művészettörténet) <Képzőművészeti alkotásban (kép, szobor) v. vmely alakításban (pl. táncban)> az alakokat, ill. a tömegeket úgy rendezi el, hogy azzal esztétikai hatást kelt. Monumentális szoborcsoportokat nem tud komponálni, a kisplasztika az ő igazi területe.
4. tárgyas (ritka) Elképzel, kigondol, kitalál, költ vmit. Komponáltam magamban rémséges históriákat a szörnyetegek mellé. (Jókai Mór) Hűséggel beszéltem el, amit róla hallottam … Alig komponáltam valamit közé. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: megkomponál.
komponálás; komponálgat; komponálható; komponáló; komponált; komponáltat.
