kongat
kongat ige -tam, -ott, ..asson (hangutánzó)
1. tárgyas Több ízben úgy húz, ráz v. üt meg vmit, hogy az kongó hangot ad. Kongatja a harangot, a hordót, a kolompot. Kongatják a harangot: Űzik már a farsangot. (Csokonai Vitéz Mihály) A vonat álmos élete megélénkült … Kalapácsokkal kongatták az áthevült kerekeket. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) Tűzvésznek v. más veszedelemnek a jelzésére félreveri a harangot. Kongatnak, tűz van valahol!
2. tárgyatlan (tájszó) Nagyobb, főleg karikás ostornak a levegőben való megforgatásával, majd hirtelen visszarántásával több ízben mély, dördüléshez hasonló hangot idéz elő. Kongatott az ostorával nagyokat alföldiesen. (Jókai Mór)
Igekötős igék: belekongat; elkongat; megkongat.
kongatás; kongatható; kongató; kongatott.
