könnyű
könnyű melléknév könnyen, könnyebb [e, e]
1. Olyan, aminek csekély súlya van, ami kevés, kis erővel fölemelhető; nem nehéz. Könnyű csomag, teher, zsák. Milyen könnyű ez a gyerek! Szóláshasonlat(ok): könnyű, mint a ® pehely v. a ® pihe. Hullámzik a viz, reng a könnyü sajka. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Legyen neki könnyű a föld: <halott> nyugodjék békével. Azon kéréssel adja át kedves halottját: „legyen neki könnyű a föld.” (Mikszáth Kálmán) || b. Olyan <anyag>, amelynek fajsúlya nem nagy. Könnyű fém: olyan f., amelynek fajsúlya 5-nél kisebb; könnyű gáz. || c. Könnyű fajsúlyú: a) olyan <anyag>, amelynek fajsúlya nem nagy; b) (átvitt értelemben) az átlagosnál v. kívántnál kisebb jelentőségű v. csekély erkölcsi értékű <személy>, kissé ledér <nő>, ill. ilyen személyekből álló <társaság>; c) (átvitt értelemben) inkább csak szórakoztató és rendsz. nem nagy művészi értékű <emberi megnyilatkozás, alkotás>.
2. (ritka) Laza, könnyen megmunkálható, humuszos <talaj>. Könnyű földbe vet, ültet vmit.
3. Ritka szövésű, vékony <ruhaanyag, ruhadarab>. Könnyű kelme, selyem. Fehér ruhába volt öltözve, valami nyárias, könnyű szövetbe. (Gárdonyi Géza) Hamvasszőke haját könnyű, fekete fátyollal kötötte át. (Kosztolányi Dezső) || a. Hidegebb időben kellő védelmet nem nyújtó, ezért inkább csak tavaszra v. nyárra való, esetleg csupán díszül haszn. <ruhadarab>. Könnyű cipő, kabát, kalap, ruha, szandál. És könnyű süveg álla fején s toll reszkete ormán. (Vörösmarty Mihály) Könnyű szoknyája fodrai közül előbukkan formás … bokája. (Kuncz Aladár) A fiatal térdek … összeértek, s a testek melege egybeolvadt a könnyű ruhákon át. (Babits Mihály)
4. Nem nagy teherbírású, főleg személyszállításra haszn. <kocsi, szekér>, amelynek önsúlya viszonylag csekély. Könnyű bricska, homokfutó. Könnyű kocsi állt meg a Müncz Jónásné boltja előtt. (Mikszáth Kálmán)
5. (katonaság) Olyan <kisebb méretű fegyver>, amelynek a hordása, szállítása és kezelése nem kíván nagyon nagy erőkifejtést, s a hatásfoka is kisebb a hasonló nagyobbakénál. Könnyű géppuska, kard, tarack. || a. (katonaság) Olyan <fegyveres alakulat>, amely ilyen fegyverekkel van fölszerelve. Könnyű gyalogság, lovasság, tüzérség. A rendes könnyű lovasság … hegyes csúcsú vassisakot viselt. (Jókai Mór) || b. (katonaság) Könnyű cirkáló: kisebb vízkiszorítású, vékonyabb páncélzattal ellátott, kevesebb nehéz ágyúval felszerelt fajtájú c.
6. A könnyűipar körébe tartozó. Könnyű gépipar.
7. (átvitt értelemben) Olyan <étel>, amelyet a gyomor könnyen, hamar megemészt(het). Könnyű ebéd, reggeli, vacsora. Könnyű ételeket eszik. || a. Jól átsütött, levegős <tészta, sütemény>. Jó könnyű ez a piskóta. || b. (átvitt értelemben) Olyan <ital>, amelynek csekély a szesztartalma. Könnyű bor, itóka, likőr. Itt e magános völgyben, … Árnyékban itt a leszboszi könnyü bort Szürcsölheted. (Arany János–Horatius-fordítás)
8. (átvitt értelemben) Olyan <feladat, tennivaló>, amelyet nagyobb erőfeszítés, küzdelem nélkül végre lehet hajtani, meg lehet oldani. ® Játszi könnyű; könnyű kérdés, munka, rejtvény; könnyű vmit megtenni; könnyű ezt ® mondani; könnyű kibontani, levágni, lerombolni vmit; a dolog v. munka könnyebb ® végét fogja. Könnyebb vmit lerombolni, mint felépíteni. (szójárás, bizalmas, tréfás) Könnyű a szegény embert kinevetni v. kicsúfolni: könnyű fölényeskedni v. csúfolódni annak, aki előnyös, kedvező helyzetben van vkivel szemben; (szójárás, bizalmas, tréfás) könnyű neked, de nehéz a becsületes embernek: jó dolgod van neked, nem úgy, mint nekem. Könnyü bánni külső elleninkkel, Ha kivesznek e belső bitangok … (Petőfi Sándor) Péter és Pál … | Összeférnek a naptárban, Könnyü nekik ott szerényen Megárulni egy gyékényen. (Arany János) Kacagni nehéz, sírni könnyebb. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Nem nagy erőkifejtéssel járó <cselekvés, művelet>. Könnyű séta, torna. Csak könnyű mozgást szabad végeznie. || b. (sport) Könnyű atlétika: a futó, ugró, dobó és gyalogló sport együtt. || c. (átvitt értelemben) Könnyű terep, út: olyan t., ú., amelyen a haladás nem jár nagyobb fáradsággal, nehézséggel. || d. (átvitt értelemben) Nagyobb szellemi erőfeszítés nélkül megérthető, világos <szellemi alkotás, értelmi összefüggés, szöveg>. Könnyű előadás, fogalmazás, mondatszerkesztés, olvasmány, stílus, tétel. || e. (átvitt értelemben) Kevés fáradsággal, nem nagy küzdelemmel elért, elérhető v. megszerezhető. Könnyű győzelem, jövedelem, kereset, siker; könnyű préda, zsákmány. Sok férfiak … az | olyat, ki könnyű győzedelmet ígér, | azért se szívelik. (Katona József) || f. (népies) Könnyű helyen: a) könnyen hozzáférhető helyenb; b) <pénzről szólva:> úgy, hogy nincs rá komoly célra szükség, tehát elkölthető, elmulatható, kölcsönadható. Könnyű helyen hagy vmit: (átvitt értelemben is) pénzt szórakozásra, mulatozásra költ el. Nesze tedd el, itt van kilencvenkilence [az aranyaknak]; De a századikat könnyü helyen hagyom: Megisszuk, mivel most magas kedvem vagyon. (Arany János)
9. (átvitt értelemben) Olyan <élet(forma), életmód, sors>, amely nem jár nagy küzdelemmel, nélkülözéssel. Könnyű életre vágyik. Könnyű életmódban elpuhul az ember. || a. (átvitt értelemben) Könnyű neki: nincs nehéz élete, nincsenek gondjai, bajai, vmilyen szempontból szerencsés helyzetben van. Könnyű annak, akinek van hajléka és van kenyere. (Gárdonyi Géza)
10. (átvitt értelemben) Olyan <mozgás, mozdulat>, amely láthatóan nagyobb erőfeszítés és zökkenő nélkül történik; nem nehézkes, kecses, könnyed. Könnyű a járása. Könnyű léptekkel halad. Csak … élénk, könnyű járása lett lassú. (Tolnai Lajos) Könnyű mozdulattal mutatott a székre, hogy üljek le. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Könnyű keze van: vmely kézzel végzett finomabb munkát, tevékenységet könnyedén, nagy ügyességgel, hibátlanul, kárt, fájdalmat nem okozva végez. Kiváló sebész, könnyű keze van. || b. (átvitt értelemben, választékos) Könnyű szerrel: a) nehézség, fáradság, megerőltetés nélkül; könnyen. Könnyű szerrel felemel ötven kilót. Könnyű szerrel legyőzte minden ellenfelét. Könnyű szerrel tette meg az utat. Könnyű szerrel megtanulta nyáron a félévi anyagot. Munkámat elküldöttem a közoktatásügyi ministeriumhoz, … hogy magyarul könnyű szerrel tanulhassanak … szegény gyermekek is. (Táncsics Mihály) Egész ökröt elvisz vállán könnyű szerrel. (Jókai Mór); b) könnyen (1a). Könnyű szerrel megvalósítja tervét. c) könnyen (1c). Belenyugodtam könnyű szerrel a világnak ebbe a sorjába. (Mikszáth Kálmán)
11. (átvitt értelemben) Akadály, zökkenő, bonyodalom nélkül, könnyen végbemenő <folyamat>. Könnyű emésztés, székelés; könnyű lefolyású betegség. || a. (átvitt értelemben) Enyhe lefolyású, veszélytelen, bonyodalmakkal nem járó, gyorsan gyógyuló <betegség, sérülés, műtét>. Könnyű eset, nátha, tüdőgyulladás; könnyű testi sértés ® (vétsége). Kisebb, könnyű műtétnek kellett alávetnie magát. Könnyű sebet kaptam a homlokomon. (Jókai Mór) Ha a seb nyolc napon belül gyógyul, akkor könnyű testi sértés forog fenn. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben) Könnyű halál: szenvedés nélkül bekövetkező természetes h. || c. (átvitt értelemben) Kis mértékű, nem nagyfokú. Könnyű fagy; könnyű fájások; könnyű napsütés, szél, szellő. Megindult a felhő könnyü szélnek szárnyán. (Petőfi Sándor) Könnyű sóhajtás hagyta el a mellét. (Krúdy Gyula) || d. (átvitt értelemben, választékos) Könnyű álom: rövidebb ideig tartó, nem mély á. || e. (átvitt értelemben) Nem szigorú, enyhe <büntetés, bűnhődés>. Könnyű büntetést kapott. Könnyű megrovással úszta meg botlását.
12. (átvitt értelemben) Olyan <szellemi, művészi alkotás v. műfaj>, amelynek megértése, ill. élvezése nem kíván nagyobb elmélyedést; szórakoztató. Könnyű olvasmány, színdarab, zene; a könnyű műfajokat szereti.
13. (átvitt értelemben) Vidám, gondoktól mentes <lelkiállapot, hangulat>. Könnyű szívvel; (rosszalló) könnyebb a lelkének, ha … : jól esik neki, örül, ha <vmi haszontalanságot, rosszat tehet, bajt, kellemetlenséget okozhat>. Könnyű lélekkel fogott a munkához.
14. (átvitt értelemben, rosszalló) Laza erkölcsi alapokon álló; felelőtlen, könnyelmű <személy, magatartás>. Könnyű életfelfogás. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Könnyű erkölcsű: könnyűvérű. || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Könnyű kaland: futó szerelmi k. Nem vállalkozott könnyű kalandokra. (Krúdy Gyula) || c. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <nő>, aki ilyen szerelmi kalandokra könnyen kapható. Könnyű hölgyike. Mint … könnyü lány, ha odaintik, | kinyújtóztál a halál oldalán. (József Attila)
Közmondás(ok): könnyű Katót táncba vinni: könnyű olyasmire rávenni az embert, amire egyébként is hajlandó, amit maga is akar, kíván.
Szóösszetétel(ek): 1. könnyűatléta; könnyűbenzin; 2. habkönnyű; leheletkönnyű; pehelykönnyű.
