kontó
kontó főnév -t, -ja (régies írva: conto is)
(kereskedelem, régies) Számla (1). A contónak nézett papiros az anyám … pecsét nélkül írt levele volt. (Kazinczy Ferenc) Száraz számadási könyvek, nyugták, kontók képezték a fiókok tartalmát. (Mikszáth Kálmán) || a. (kereskedelem, régies) Folyószámla (a). Kontót nyit vkinek; kontót nyittat magának a könyvkereskedőnél. || b. (régies, bizalmas) Könyvbe, folyószámlára feljegyzett tartozás, adósság. Kontóra: hitelbe, adósságra; kontóra fogyaszt, iszik, vásárol; kiegyenlíti, kifizeti a kontót. Esti harangnál köszöntőt mond Kontóra rendelt savanyú borral. (Ady Endre) Abban az időben … már … a budai mészárosok nem akartak kontóra adni őfelségének. (Móra Ferenc) || c. (átvitt értelemben is, bizalmas) Vkinek a kontójára: a) számlájára. Más kontójára iszik. Az ő kontójára ment a mulatság. Üljön le oda a sarokba, ahol a kontómra ebédelhet. (Krúdy Gyula); b) rovására, terhére. Ne az én kontómra csináljatok ilyesmit! Kinek a kontójára kell ezt írni?
Szóösszetétel(ek): kontócsinálás; kontókönyv.
kontóz.
