konvenció
konvenció [ë v. e] főnév -t, -ja
1. (régies) Megállapodás, megegyezés, szerződés(es kötelezettség); egyezmény. Nemzetközi konvenció. A titkos konvenció szerint, amelyet a nemzetközi jogszabályok értelmében kötöttünk, még jogom van három kívánsághoz. (Móra Ferenc) || a. (játék) Játékszabály.
2. (választékos) A társadalmi együttélésben, érintkezésben a fejlődésnek bizonyos szakaszában kialakult forma, íratlan közmegegyezésen alapuló, általánosan kötelezőnek elfogadott szokás, szabály; társadalmi közszokás. A (társadalmi) konvenciók rabja; pusztán konvencióból tesz vmit. A konvenció megkívánja, hogy így viselkedjünk. Nem tartja tiszteletben a konvenciókat …, túlteszi magát az apró illemszabályokon. (Ambrus Zoltán) A társadalmi konvenciók nem csupán ostoba szokások …, egészségi szabályok is …, a lelki egészség szabályai. (Babits Mihály) || a. (választékos, rosszalló) Megszokás, megszokottság, mindennapiság; megszokott, mindennapi, elcsépelt dolog. Előadják a francia … bohózatokat, melyekben minden, még az elmésség is konvenció. (Ambrus Zoltán) Oly untak voltak már álmai; obligát ábrándok, és mind egy-egy frázis … Még az álmai is a konvenció rabjai voltak. (Babits Mihály)
3. (mezőgazdaság, 1945 előtt) Főleg (mező)gazdasági cselédek, alkalmazottak egész évi munkájáért szerződésben megállapított v. megegyezés szerint természetben adott fizetség, járandóság; komenció. Különféle mesteremberek … rendes konvenciót húztak. (Mikszáth Kálmán)
