kopár
kopár melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Növényzet nélküli v. igen gyér, szegényes növényzetű <táj, vidék, terület, hely>. Kopár hegyfok, hegyoldal, szirt. Amerre a szem ellát, csupa kopár föld, kiégett mező. Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló, Amelyről leszedte a kalászt a sarló. (Arany János) Szomjas voltam …, mint a Szahara homoktorlaszai, s mint a kopár sziklák Ararat hegyén. (Karinthy Frigyes) S amott a kopár réteken | rongyok a rongyos füveken. (József Attila)
2. Dísztelen, csupasz <fal, építmény>. A szoba kopár falai. Kopár falak szegélyezik az utat. Egy kopár bérház kapujában … Egy vén anyóka ült a padkán. (Juhász Gyula)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Minden értékétől, szépségétől megfosztott; sivár, rideg. Messze a kék part mögöttem, Földe a kopár valónak. (Arany János) Föl nem panaszlom a világnak, Csak szellemednek, jó anyám, Milyen kopár volt ifjuságom. (Reviczky Gyula) Gőggel, kopáran, némán, egyedűl, Hadd lépek … a végső, csöndes útra. (Tóth Árpád)
II. főnév -t, -ok, -ja (ritka, költői) Kopár (1) föld, talaj, terület. A kopárt édenné ápolva, mivelve Megmutatá: mit tesz szorgalom. (Arany János) Ragyog a szirt kopárja, Enyém késő gyopárja, A rezignáció. (Tóth Árpád)
