korai
korai melléknév és főnév
I. melléknév -bb
1. A kellő, a szokásos időpontnál előbb beköszöntő, bekövetkező; kora (I. 3). Korai fagy, havazás, ősz, rügyfakadás. A korai tavasz miatt hamarabb kezdhették a mezei és a kerti munkákat. Kegyetlen, zimankós, korai tél következett. (Mikszáth Kálmán) || a. A szokottnál, rendesnél korábban, nem késői időpontban történő. Korai kelés, kezdés, lefekvés, nyitás. || b. Viszonylag fiatal korban történő, bekövetkező; ilyen életkorral kapcs. Korai halál, házasság, megöregedés. Megtörte őket a korai kemény munka. Korai sírján a rögökre hullok. (Juhász Gyula)
2. Viszonylag hamar, a többi fajnál előbb növő, nyíló v. érő. Korai barack, cseresznye, dinnye, körte, szőlő; korai retek, tejes kukorica, uborka; korai rózsa. Agyában … jóság Zsendül, mint egy kis korai Tavaszi virág szirmai. (Tóth Árpád)
3. A szokott időszak legelején történő. Korai szántás, vetés. A korai szüret sosem volt jó.
4. (tudományos, választékos) Vmely időszak, korszak, vmely időbeli jelenség legelején, kezdeti szakaszát jelentő, képező. Korai barokk, középkor, reneszánsz; korai feudalizmus, kapitalizmus. || a. (tudományos, választékos) Vmely művész alkotó pályájának legelejére eső, legelején készült. Berzsenyi korai lírája. Vörösmarty korai művei.
5. (rendsz. alapfokban) A kellő időpontot meg nem váró s ezért elsietett, elhamarkodott. Ez a híresztelés korai. Korai lenne még kudarcról beszélni. Korai még az öröm! Koraiak az eseményhez fűzött remények.
II. főnév (csak többes számban) (ritka)
1. (mezőgazdaság) Koraiak: korai vetések. A koraiakban nagy kárt okozott a fagy.
2. Koraiak: korán érő gyümölcs- v. zöldségfélék. A koraiak már megjelentek a piacon.
