környék
környék főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Vmely hely(ség) körül, közelében fekvő terület, rész, vidék (2); határ (6). Budapest környéke. Lakásunk környékén nincs péküzlet. [Melanie] könnyed tehetséggel uralkodott már az egész városon és környékén. (Kaffka Margit) Emma fölszólítására elkullogott … a ház környékéről. (Krúdy Gyula) || a. Vminek a közelében, szomszédságában fekvő, pontosabban meg nem határozott hely. A Vár környékén telepedett meg. || b. A szóban forgó v. vminek színhelyeként szereplő nagyobb terület, vidék, táj(ék). Az egész környék nyüzsgött a munkától. Bejártuk a környéket. Kardok acéli Szegdelik a levegőt: villog, dörög a hadi környék. (Vörösmarty Mihály) Ringatózik a kalászos búza S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza. (Petőfi Sándor) A … Szt. Mária harang bömbölve tölté be mennydörgő … hangjával a környéket. (Móricz Zsigmond) || c. Vmely testrész, a testnek vmely pontja körüli rész. A seb környéke piros. A szeme környéke állandóan duzzadt. Szörnyen vakarta a füle környékét erre a kérdésre. (Jókai Mór)
környéki; környékű.
