környezet
környezet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Azon tárgyak, jelenségek összessége, amelyek vkit, vmit körülvesznek, vkinek, vminek a közvetlen közelében vannak. Festői környezet; földrajzi környezet; az állatok alkalmazkodása a környezethez. A szürke, kopott környezetben rikított a ruhájának élénk színe. (Nagy Lajos)
2. Azon személyek összessége, akik vkit körülvesznek, vkinek a közelében vannak, akikkel vki állandóan érintkezik, együtt él. Paraszti, polgári, társadalmi környezet; vkinek a szűkebb környezetéhez tartozik; lenézi környezetét; nem fér meg környezetével. Környezete nem győz eléggé csodálkozni rajta, hogy Kata mily bősz és konok. (Ambrus Zoltán) Az idegen környezetben valósággal vad lett, és hosszú ideig egyáltalán nem is kötött ismeretséget senkivel. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. környezetrajz; 2. szövegkörnyezet.
környezetű.
