kos
kos főnév -t, -ok, -a
1. A juh hímje. ® Aranygyapjas kos; erős, fejlett, nagyszarvú kos; a kos szarva; kiherélik a kosokat. Szóláshasonlat(ok): (gúnyos) okos, mint a tavalyi v. tordai kos: nagyon ostoba. A nemzetes úr egy kosból való zacskót vágott ki remekbe, úgy, hogy a kosnak mind a négy lába rajta legyen fityegőnek. (Mikszáth Kálmán) Gyapjas nyáj béget, csenget görbe szarvú kos. (Babits Mihály)
2. (műszaki nyelv) Cölöpverő eszköz, berendezés. Hidraulikus kos. || a. (műszaki nyelv) A gőz- v. légkalapács része: a kovácsolandó anyagot megmunkáló acél tuskó.
3. Faltörő kos: a) (történettudomány) régi harci eszköz; vasalt végű hatalmas gerenda, amelyet várfalak, kapuk bezúzására használtak; b) (átvitt értelemben, választékos) nehéz v. veszélyes feladat előkészítésére felhasznált személy, csoport.
Szóösszetétel(ek): 1. kosbárány; kosbőr; kosfej; koskolomp; kosorr; kosszarv; 2. tenyészkos; ütőkos; verőkos.
kosol.
