kőszívű
kőszívű melléknév -en [e], -bb
Mások ügye, baja, szenvedése iránt érzéketlen <személy>; rideg, szívtelen, durván önző. A szegény anyának köny tolul szemébe. Kőszivü fiának sirva lép elébe. (Arany János) || a. Könyörtelen, kérlelhetetlen <személy>. Kőszívű apa, bíró, ember.
kőszívűség.
