köszönget
köszönget [e] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. <Személy> egymás után többeknek külön-külön, rendsz. távolabbról sorra köszön (3). Jobbra-balra köszöngetett. Szeret nyájasan köszöngetni az utcán. A papok is nyájasabban kezdtek ide-oda köszöngetni. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben, költői) <Tárgy> mintha köszönne, ide-oda v. föl-alá leng, hajladoz. Tán kigyúlt a ház is, ugy füstöl a kémény, Nagy kolonc köszönget a kút méla gémén. (Arany János)
Igekötős igék: átköszönget; beköszönget; elköszönget; odaköszönget; ráköszönget; visszaköszönget.
köszöngetés; köszöngető.
