köszönő
köszönő melléknév
1. Általában olyan, aki, ami köszön (3). Köszönő viszony: olyan ismeretség, amely csak az egymásnak való köszönésig, egymás üdvözléséig terjed. Odalépett a mély főhajtással köszönő fiatalemberhez. || a. (tréfás) Köszönő ember: <nagyobb vendéglőben, szórakozóhelyen, üzletben> az az alkalmazott, aki a betérő és távozó vendégeknek udvariasan köszön, fogadja és kikíséri őket, elhelyezésükről gondoskodik, v. felvilágosítással szolgál nekik.
2. Köszönetet (1) kifejező, vmit megköszönő. Köszönő irat, levél, sorok, távirat. A háziak figyelmességét köszönő vendég.
