követés
követés [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a követ (I. 1–2, 4–5, 7–8, II. 1) igével kifejezett cselekvés, mozgás; az a cselekvés, hogy vkit, vmit követnek.
1. Vkinek, vminek a nyomában menés, haladás. A csapat, a vad, a vezető követése; a csapás, a nyom követése; vkinek lépésről lépésre való követése; szerelmesének a halálba követése; a fejtegetésnek figyelemmel követése. Nehéz volt az előadó gondolatmenetének követése. A nyomozó elhatározta magát a gyanús autó követésére.
2. (átvitt értelemben) Vkinek, vminek példájára való cselekvés, viselkedés, vkinek, vminek mintaképül való tekintése és utánzása, vmely elvnek, véleménynek elfogadása és a hozzá való igazodás. Eszményképének, a marxizmus–leninizmus tanításainak, tanítómesterének követése; vki példájának, tanácsának, utasításának követése; a divat, a korszellem követése; követésre méltó cselekedet. A termelésben élenjáró dolgozók követése szép eredményeket hozott. A követés … mind itt, mind alább a megjelölt helyen, világos. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): egyházkövetés; eklézsiakövetés.
követési.
