közbevet
közbevet tárgyas ige
1. (kissé választékos) <Saját v. más beszéde közben> a gondolatmenetet megszakítva, mellékesen, futólag, röviden megemlít, kiegészítésként v. ellenvetésként megjegyez vmit; közbeszúr. Legyen szabad itt közbevetnem, hogy … Nagyon heves a fiatalember, veté közbe a vén tüzértiszt. (Jókai Mór)
2. Közbeveti magát: szemben álló felek összecsapásának megakadályozása v. küzdelmük megszüntetése végett határozottan közbelép. Az utolsó pillanatban a járókelők közül valaki közbevetette magát, s megakadályozta a verekedést. A múltkor az ispán miatt kegyetlenül megverte az asszonyt, talán agyon is ütötte volna, ha az ispán közbe nem veti magát. (Nagy Lajos) || a. (régies) Közbeveti magát: vkinek az érdekében döntő lépést tesz, erélyesen közbelép vkiért. Nincs-e valakid, aki éretted magát közbevetné? (Arany János)
közbevetés; közbevetett; közbevethető; közbevető.
