közepett
közepett [e-ë v. e-e] határozószó és névutó
I. határozószó (ritka, régies) Középen, középütt. Közepett a császár űl aranyos székben. (Arany János) Kétoldalt … magas egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama … : a Duna. (Jókai Mór)
II. névutó (ragtalan v. személyragos szóval, azzal együtt értve) (régies, választékos)
1. A szóban forgó terület középső részén, vmely csoportban úgy, hogy vkik v. vmi(k) körülveszi(k). Lyánykái közepett, a hű Pekri Anna Játszik és enyeleg. (Arany János) A puszta közepett úgy érezte magát, hogy ő most egy porszem. (Jókai Mór)
2. A szóban forgó cselekvés v. folyamat lefolyása közben, bizonyos kísérő jelenségektől körülvéve. Java-múlatozásunk közepett ránk töre. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Az égdörgés, a viharordítás közepett lehete hallani a tompa dobszót. (Jókai Mór) A generális halotti csend közepett osztott. (Herczeg Ferenc)
3. Vmely állapot tartamának közbülső idején; közben (nem az elején s a végén); vmely állapot erősebb jelentkezése alatt. Epedtem, Hogy boldogságod közepett még lássalak egyszer. (Vörösmarty Mihály)
