közérzés
közérzés [z-é] főnév (régies)
1. Közérzet. Jó, rossz közérzés. A boldogság semmi egyéb, csak a jó … közérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Vmely közösségben, társadalomban kialakult általános, közös nézetek; közfelfogás, közvélemény, közhangulat. Mindig az volt baja népünknek, hogy titkolóztunk előtte, nem fedeztük fel a dolgok valódi állását, s ezáltal nem engedtük kifejleni a közérzést. (Arany János)
