közönyös
közönyös melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Vmi, vki iránt közönyt mutató, közönnyel viseltető <személy>; közömbös (1), egykedvű. Közönyös vki, vmi iránt; közönyösen viselkedik. A diák … közönyösen haladt, s közelébe érvén egyszerűen elfordította fejét. (Kosztolányi Dezső) E szomoru házat | azok nyerik, kik közönyösen éltek | s kiket nem ért dicséret, sem gyalázat. (Babits Mihály–Dante-fordítás) Fütyörésztem, s közönyös voltam, | … s … jóízűen | ettem az édes datolyát. (Szabó Lőrinc) || a. Ilyen magatartást, természetet mutató, eláruló, erre valló, erről tanúskodó. Közönyös ábrázat, arc, tekintet.
2. (ritka, régies) Érdeklődést nem keltő; unalmas. Oda se nézett a zöld redőnyös ablakokra …, úgy lépegetett el hidegen, mintha valami … nagyon közönyös vidéken járna. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) Tekintetbe, számításba nem jövő; közömbös, mellékes, érdektelen. A név közönyös, csak a dolog lényege maradjon. (Vas Gereben)
