kráter
kráter [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] v. (-ok), -ja
1. <Tűzhányó csúcsán v. ritk. oldalán> tölcsér alakú nyílás, amelyből a láva, füst stb. feltör. Füstölgő kráter; kialudt kráter; ® kiégett kráter. A Likas havas kráteréből elkezd felszállni a füst. (Jókai Mór) Uralkodom tűzhányó kráterén is, | még áll a trónom. (Kosztolányi Dezső)
2. (1945 után) Bombatölcsér. Hatalmas kráterek tátongtak az utcákon a légitámadás után.
kráteres.
