kritika
kritika főnév ..kát, ..kája (főleg egyes számban)
1. Bírálat (1–3). Elfogult, építő, jóindulatú, kemény, méltató, segítő, szigorú, tárgyilagos kritika; kritika alá ® bocsát vmit; kritikán aluli: nagyon gyenge minőségű, csapnivalóan rossz, hitvány; minden kritikán felül áll: a) kifogástalan minőségű, hibátlan; b) nem szabad, nem lehet bírálni; (sajtónyelvi) kritikát gyakorol vki, vmi felett: (meg)bírál vkit, vmit; súlyos kritikát mond vkire vkiről. Éles kritikát kapott. Jó kritikákat kapott. Az építő kritika a kommunista pártokban és a szocialista társadalomban az embernevelés egyik legfontosabb eszköze. Kritika kell közöttünk, … kemény kritika, de részrehajlatlan, de igazságos. (Bajza József) Az elnöki beszéd kritikája a költő helyett az embert éri. (Babits Mihály) Szigorú nagyanyám | … hajlott volt s nagyon öreg, | de minden szava parancs, kritika. (Szabó Lőrinc)
2. A kritikusok összessége, ill. működése. A kritika kedvezően fogadta az új darabot. Mit szól majd hozzá a kritika? Oh jaj! tudom, két tűz közé kerülök, S követ dob rám közönség s kritika; s versemmel irgalmatlanúl felűlök. (Reviczky Gyula) A „comédie”-nek mondott igénytelen színdarabban a korabeli kritika nagy szatirikus erőt … fedezett fel. (Ambrus Zoltán)
Szóösszetétel(ek): 1. kritika-önkritika; 2. műkritika; önkritika; pártkritika; stíluskritika; színikritika; szövegkritika; társadalomkritika; zenekritika.
