kuka [1]
kuka [1] melléknév és főnév (népies)
I. melléknév kukán, kukább Süketnéma <személy>. Néhányan mért maradtak ki a jó Isten subája alul? Például a széksóáruló kislány meg a vak verklis meg a kuka cigánygyerek. (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) (Bizonyos helyzetben) beszélni nem tudó, ill. rosszul, makogva, zavarosan v. keveset beszélő, s ezért sokszor a bambaság, maflaság látszatát keltő <személy, főként gyermek>. Ne légy már ilyen kuka! A szegény megrémült ispánt alig bírta betuszkolni a kuka inas. (Tolnai Lajos)
II. főnév kukát, kukája Kuka személy. Négyéves, és még mindig nem beszél a kis kuka. Mit akar itt ez a kuka? Te kuka!
kukaság.
