kukk [2]
kukk [2] mondatszó kuk
1. (bizalmas) <Tréfás szóként, mikor rejtekhelyünkről hirtelen kinézünk, v. vhová egy pillanatra benézünk.> Kukk, látlak! Kukk, ki van itt? Egy [madár] sürűbe rejtezik, S ott mondogatja: kukk! (Vajda János)
2. <Tréfás réjaként, népdalokban.> Pesten jártam iskolába, kuk! | Pesten jártam iskolába, Térdig jártam a rózsába, kuk! (népköltés) Pest mellett van egy kertecske, kuk! (népköltés)
