kukoricázik
kukoricázik tárgyatlan ige -ok (-om), -ol; -tam, -ott; -nék, -na, -nál
1. (bizalmas, népies) Vkinek valódi v. vélt tekintélyét nem tisztelve, bizalmaskodva, pajtáskodva v. csúfolódva, ingerkedve viselkedik vele; packázik vkivel. Kukoricázik vkivel. Nem hagy magával kukoricázni. Nem lehet vele kukoricázni. Megbecsülte az édesapját, mert az nem hagy magával kukoricázni. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Habozik, kibúvót keres, hímez-hámoz. Ne kukoricázzunk, mert akkor semmire sem jutunk. Ha sokat kukoricázom, akkor semmi se lesz az egészből. (Kosztolányi Dezső)
kukoricázás; kukoricázó.
