külalak
külalak [kül-a] főnév
1. (régies, irodalmi nyelvben) <Vmely emberi alkotáson> a külső alak, a kívülről látható forma. Silány, tetszetős külalak; az épület, a könyv külalakja. Ez óriási templomok … szilárd, tömör épületek mind, amiknek külalakját ragyogóvá varázsolta a keleti költészet. (Jókai Mór)
2. (iskolai, elavulóban) Írásbeli dolgozat külső kiállítása, beosztása, az írás alakja, amelyet olykor külön osztályozni szoktak; külső alak. Tartalom ötös, külalak négyes. Kornél … a múlt félévben is kettőből bukott, dolgozatainak külalakja rendetlen, magaviselete kevésbé szabályszerű. (Kosztolányi Dezső)
