kulcsár
kulcsár főnév -t, -ok, -a v. -ja
1. (1945 előtt) <Nagybirtokon> a gazdasági épületekre, kül. a magtárra, raktárakra, valamint a cselédségre felügyelő alkalmazott. Lívia … a törvényes és boldog szerelmet elébe tette a kalandoknak, a kulcsárt elébe a történelmi neveknek. (Ambrus Zoltán) Ültünk a tűz körül, … én és Csokona, az öreg kulcsár. (Gárdonyi Géza)
2. (régies) A kastély v. vmely nagyobb háztartás kulcsainak, kül. az éléstár és pince (kulcsainak) őrzője és kezelője.
Szóösszetétel(ek): kulcsárnő.
kulcsári; kulcsárkodik; kulcsárság.
