külföld
külföld főnév (csak egyes számban)
1. Vkinek a hazáján kívül eső minden más ország. Külföldön él, van; külföldre utazik. A felvirradt kor ismét Igényli szívedet … Igényli, hogy becsüljed | Honod külföld felett. (Bajza József) Egész életét külföldön töltötte. (Sárosy Gyula) Nagyon megörültem, hogy most elmehetek világot látni külföldre. (Móricz Zsigmond) Az első külföld! Front s határ felett | bátran vitt már térkép és képzelet. (Szabó Lőrinc)
2. <Vmely ország szempontjából> más ország(ok), állam(ok), nép(ek). Tanulunk a külföldtől. A külfölddel kereskedünk. Ünnepel Esztergom, mint a haza szíve, | Ott az ország nagyja, meg a külföld színe. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): külföldjáró; külföldmajmolás.
