kullancs
kullancs főnév -ot, -a
1. Melegvérű állatok, főleg emlősök bőrébe csimpaszkodó s vérüket szívó, apró, majdnem tagolatlan testű atka (Ixodes ricinus). Kullancs ragadt bele. Szólás(ok): olyan, mint a kullancs: nagyon tolakodó, igen nehezen lerázható <személy>.
2. (népies) Kutyán, lovon, juhon élősködő, csökevényes szárnyú, légyféle rovar.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Tolakodó, nehezen lerázható ember, gyerek. Nem bírtam megszabadulni ettől a kullancstól. Menyhért bácsi valahogy lefeszegette a lábairól a kis kullancsot, s oda lódítá az anyjához. (Jókai Mór)
4. (sport, bizalmas) Olyan középhátvéd, amelyik az ellenfél középcsatárára erősen vigyáz, az egész játékidő alatt szorosan mellette marad. A válogatott kullancsa.
5. (népies) A bojtorján bimbója, virága v. termése, amely horgosan végződő pikkelyeivel könnyen beleragad az állatok szőrébe v. az ember ruhájába.
Szóösszetétel(ek): kullancslégy.
kullancskodik; kullancsos.
