különbéke
különbéke [külömbéke v. különbéke] főnév
Olyan béke (1), amelyet vmely együttesen hadat viselő államcsoport egyik tagja, rendsz. hadviselő társának v. társainak hadi céljaira való tekintet nélkül, külön és egyedül köt az ellenféllel. Különbékéről szóló hírek. Különbékéről rebesgettek. Különbékét kötött.
Szóösszetétel(ek): különbéke-tárgyalás; különbéketerv.
