különcség
különcség [c-s] főnév -et, -e [ë, e]
1. A különcre jellemző (emberi, jellembeli) tulajdonság. Nevetséges különcség. || a. Vkinek, vminek különc volta, természete. Modorának, viselkedésének különcsége. Különcségével mindenütt feltűnt.
2. Különc (3) viselkedés, modor, cselekvés, megnyilatkozás, beszéd; különcködés. Szokj le erről a különcségről. Hosszú sorát fogják elmondani … különcségeidnek. (Jókai Mór)
