különleges
különleges [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A maga egyedi mivoltában, tulajdonságában minden mástól különböző; csak vmely egyedre jellemző; kivételes, sajátos jellegű. Különleges feladat, megbízatás, munkakör; különleges gond, minőség; különleges bánásmódban részesít vkit. A kebeléből kivett egy kis iratcsomót … Levelek voltak azok, meg holmi különleges imádságok. (Gárdonyi Géza) || a. Az ilyen célnak megfelelő, ilyen célú. Különleges eljárás, eszköz, módszer, rendszabályok.
2. (sajtónyelvi, gyak. túlzó) Minőségileg nagyon kiváló, tulajdonságánál fogva a többit magasan felülmúló. Különleges anyagból van; különleges minőségű.
