különül
különül tárgyatlan ige -t, -jon (csak -ra, -re ragos határozóval) (választékos)
1. Két vagy több, külön jellegű részre, elemre, csoportra válik, oszlik, osztódik. A tömeg helyeslőkre és ellenzőkre különült.
2. Vmi(k) vmi(k)re különül(nek): benne v. bennük vmilyen külön jellegű csoportokat lehet megkülönböztetni. Az idomok szabályos és szabálytalan idomokra különülnek.
Igekötős igék: elkülönül.
különülő; különült.
