külterület
külterület főnév (1945 előtt)
A város központjától távol eső, de még a város területéhez tartozó, rendsz. ritkábban beépített terület, városrész; kültelek. A milliós város külterülete messze elnyúlott. Külterületen kellett nagy utat megtennie mindennap. Meg is sértődött, hogy neki nem a Főtéren ajánlanak fel egy emeletes házat, hanem ki akarják tolni … külterületre. (Móricz Zsigmond)
külterületi.
