kuncog
kuncog ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyatlan Csukott szájjal, lehetőleg feltűnés nélkül, magában, befelé nevet <rendsz. káröröm, csiklandós jóérzés, pajkos ingerkedés kifejezéséül>. A diák kuncog a pad alatt. A bakfisok elpirulva kuncogtak. Eltakarta a száját a kezével, s csak a markába kuncogott. (Jókai Mór) Fel is bontotta a levelet …, s ahogy az első sort olvasta, … kuncogva, kacagni kezdett. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Szövőlány cukros ételekről | álmodik … S ha szombaton kezébe nyomják | a pénzt … : | kuncog a krajcár: ennyiért | dolgoztál, nem épp semmiért. (József Attila)
2. tárgyatlan (tájszó) <Gyermek, kis kutya> kényeskedve, nyafogva siránkozik, panaszkodik.
3. tárgyatlan (tájszó) Kunyorál, nyűgösködve kér vmit. Addig kuncogott, míg odaadtam neki. || a. tárgyas (tájszó) Kuncogva panaszol, nyűglődve kér (I. 1) vmit. (szójárás) Engedelmet kuncogok, többet nem huncutkodok: <tréfás bocsánatkérésként>.
Igekötős igék: végigkuncog; visszakuncog.
kuncogó.
