kuszált
kuszált melléknév -an, -abb (ritka, választékos)
1. Olyan <szálas anyag, test>, amelyet vki, vmi összebonyolított, összekuszált. Szél úrfi … amerre járt, kuszált födeleket s baglyákat hagya maga után. (Vörösmarty Mihály) Bőszült méreggel ragadta meg a némber kuszált haját. (Jókai Mór)
2. Kuszán végzett, csinált; kusza (1a). Kuszált betűk, írás; kuszált kézvonások. Nem sok időd van rá, tudom, hogy az én kuszált leveleimet olvasgasd. (Arany János)
3. Rendetlen <személy>. Az úrfi … most már nem volt oly lompos és kuszált, mint valaha. (Vas Gereben) || a. Az ilyen személyre jellemző, vele kapcs. Ruhája oly kuszáltan áll rajta …, mintha mindig szennyes és törődött volna. (Jókai Mór)
4. Összefüggés híján levő, zavaros. Kuszált beszéd, gondolatok, zene. Kuszált ötletei egymást kergették. (Herczeg Ferenc)
