labancság
labancság [c-s] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. (történettudomány) A labancok (1–2) összessége. A labancság erősen szervezkedett. || a. (történettudomány) Kisebb-nagyobb labanc (1) csapat. Futott a labancság.
2. (rosszalló) Labanc (II) felfogás, érzület, meggyőződés. Igyekezett labancságát titkolni. Labancsága mindig megmutatkozott a magatartásában.
