lábazat
lábazat főnév -ot, -a
Általában vmely ember által gyártott, épített dolognak legalsó, sajátosan kiképzett, de a törzstől külön nem választható, vele összefüggő egészet alkotó része, amelyen az illető dolog nyugszik; aljzat. A bútor, a gép, a kályha, a kerítés lábazata. || a. (építészet) Vmely épület homlokzatának legalsó, közvetlenül a talaj szintje fölött húzódó, előreugró, rendsz. kőből készült, a homlokzat anyagánál ellenállóbb és tartósabb anyaggal burkolt része. || b. (építészet) Vmely falnak közvetlenül a talaj, ill. a padló fölött húzódó s rendsz. a fal egészétől elütő módon kiképzett része. Olajjal festett, mozaiklapokból készült lábazat. || c. Vmely szobor v. emlékmű talapzata.
lábazatú.
