lágy
lágy melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <szilárd halmazállapotú anyag>, amelynek részecskéit vmely folyékony v. könnyen olvadó kötőanyag tartja össze, s ezért könnyen alakítható, gyúrható. Lágy massza; lágy szappan ¬; lágy tészta; lágy a vaj, a viasz. || a. A kelleténél v. a kívántnál több nedvességet tartalmazó, nem elég szilárd <anyag>. Lágyra keverte a masszát. Lágyra hagyta a tésztát. || b. Lágy tojás: hígra főzött t., híg t.
2. Olyan <vizet tartalmazó anyag>, amely víztartalmának nagy részét még nem vesztette el, amely nincs kiszáradva, nincs megkeményedve. Lágy kenyér ¬; lágy sajt, túró; lágy a föld, a talaj.
3. Olyan <fém>, amelynek az olvadáspontja nem haladja meg a 400 Celsius fokot. Az ólom és az ón a lágy fémek közé tartozik. || a. (műszaki nyelv) Lágy forrasz: ilyen fémből álló, ill. ilyen fémet tartalmazó f. || b. (műszaki nyelv) Lágy forrasztás: ilyen forrasszal történő f. || c. Melegítéssel, hevítéssel alakíthatóvá tett <szilárd anyag, rendsz. fém>. Hejh, lágy a vas a kovács szenétől, Lágyabb szivem a rózsám szemétől. (Petőfi Sándor) || d. Lágy gumi: kevés ként tartalmazó, rugalmas g.
4. Lágy víz: olyan v., amely aránylag kis mennyiségű kálcium- és magnéziumsót tartalmaz, tapintásra sima.
5. Puha (1, 3). Lágy liszt: sima l.; (népies) lágy száj: <lóval kapcs.:> érzékeny sz. Lágy selymét ékes fegyver cifrázza ragyogva. (Vörösmarty Mihály) Szeretem … Azt az édes ajkat. Azt a lágy kis kezet. (Petőfi Sándor) Nyugvó úrnőt piperéz … A néger rabnő lágy s illatos ujja. (Tóth Árpád) || a. (bonctan) Lágy szájpadlás v. (a köznyelvben) lágy íny: a szájpadlásnak hátsó, húsos, csont nélküli, mozgatható része.
6. (átvitt értelemben) Enyhe, langyos <szél, időjárás>. Lágy fuvalom, szellő. Ó melancholia! | A puszta vár bús omladékain Nyögdező [= nyögdelő] lágy szellő néked harmonia. (Berzsenyi Dániel) Tavasszal, ha lágy idő fordúl, A házak ereszén a jégcsap megcsordúl. (Arany János) Virágon, bokron lágy szellő lebeg. (Gyulai Pál)
7. (átvitt értelemben, választékos) Nem erős mozgású, nem magasra emelkedő, kellemesen ringó <hullám>. A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, | egymást ölelik lágy hullámai. (József Attila) || a. (átvitt értelemben, választékos) Enyhén, nem mereven hajló <vonal, domborulat>. Lágy arcvonás; testének lágy vonalai. Hátrasimított, hosszú szőke haja, arcának lágy vonalai … a Rafael-típusú festők közé sorozták. (Kuncz Aladár) A domború mell a selyemkötény alatt lágyan emelkedik. (Krúdy Gyula)
8. (átvitt értelemben) Nem határozottan húzott, elmosódó <vonal, ceruza- v. ecsetvonás>. Lágy vonalakkal rajzol. || a. (átvitt értelemben) Elmosódott, határozatlan körvonalú <alak>, ill. ilyen (kör)vonalakkal kidolgozott <rajz, kép>. (fényképészet) Lágy rajzú lencse, objektív: olyan l., o., amely nem ad kemény, határozott vonalú rajzot, ill. képet, hanem a határvonalakat kissé elmossa; (fényképészet) lágyan rajzol: <lencse, objektív> kissé elmosódott, nem éles (kör)vonalú képet ad. Libbenő, lágy árnyad az ár locsolja. (József Attila) || b. (fényképészet) Olyan <pozitív v. negatív kép>, amelyen a fények és az árnyak között nincs nagy ellentét, ill. megvan közöttük a fokozatos átmenet. Lágy másolat, nagyítás, negatív. || c. (fényképészet) Olyan <negatív, fényképészeti papír>, amely ilyen negatív, ill. pozitív képek készítésére alkalmas. || d. A pasztellszínekhez hasonló, nem rikító, halvány <szín>. Lágy lilába öltöztek a fűzfák. (Juhász Gyula)
9. (átvitt értelemben) Gyönge, erélytelen, engedékeny <személy>. Lágy ember, főnök, szülők, vezetőség. Szóláshasonlat(ok): lágy, mint a ® viasz. || a. (átvitt értelemben, választékos) Megértő, szánakozó, könyörületre hajló <emberi magatartás, cselekvés, érzés, megnyilatkozás>. Lágy kedély, szív; lágy szíve van: részvétre, szeretetre hajló. Követ meglágyítna keserves sirása: | Hát Miklós ugyan, hogy ne szánná meg nagyon, | Holott neki kőnél lágyabb szive vagyon? (Arany János) Szíve olyan lágy volt, mint a viaszk. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka, költői) Érzelmes, érzelgős <emberi magatartás, cselekvés>. E lágy enyelgést mért is hallgatom? (Madách Imre)
10. (átvitt értelemben) Szelídséget, gyengédséget mutató <cselekvés, megnyilatkozás>. Talán az élet munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be. (Petőfi Sándor) Az a kis fiú jár el hozzám Mostanában … Aki voltam … Körüllengi s babrálja lágyan Szegény ágyam. (Ady Endre) És odamegy halk lassan a gyerekhez S megsimogatja lágyan a haját. (Juhász Gyula)
11. (átvitt értelemben) Kellemesen hangzó, szelíd, kíméletes, gyöngéd, nem éles <hang>. László bácsi, … bemehetünk? – járul a kéréshez a maga lágy … hangján Sandrin grófnő. (Tolnai Lajos) || a. (nyelvtudomány, régies) Zöngés. Lágy hang, mássalhangzó. || b. (nyelvtudomány) Jésített <hang>. Lágyan ejti az „l”-et.
12. (átvitt értelemben, választékos) Halk, lassú v. nem nagyon gyors, váratlan mozzanatokat, merész átmeneteket nem tartalmazó <zene, dallam>. Lágyan szól a zene. Ha! lágyabb ének kell nekünk … (Arany János) || a. (zene, elavult) Moll <hangnem>. Az öreg úr … Maga számára és lopva zenél csak … Neki új nem kell: … Mind régi dalok, … Váltva kemény, lágy, – s magyar a némettel. (Arany János)
13. (átvitt értelemben, választékos) Kellemesen ható, nem nagy erejű <fény>. A szövőgyárak ablakán | kötegbe száll | a holdsugár | a hold lágy fénye a fonál | a bordás szövőszékeken. (József Attila)
II. főnév (csak 3. személyű sz-ragos alakban) (népies) Vminek a lágy(abb), kevésbé kemény része. A kenyér lágya. Csak a lágyát eszi. Inkább a lágyát dolgozzák fel. || a. A feje lágya: a fejtető hátsó részein a koponyacsontok találkozásának egészen fiatal korban porcos, később csontossá váló helye.
Szólás(ok): (bizalmas) benőtt a feje lágya: elérte a szellemi fejlettségnek felnőtthöz méltó fokát, megkomolyodott; (bizalmas) nem esett a feje lágyára: a) van magához való esze; b) nem olyan ostoba, hogy megtegye a szóban forgó dolgot.
Szóösszetétel(ek): lágyacél; lágytestűek.
lágyacska.
