lángbetű
lángbetű főnév (választékos)
1. Lángnyelvekből kirajzolódónak elképzelt v. általában tündöklően fényes és messze látszó betű. Meg vagyon írva, hogy egy napon lángbetűkkel jelenik majd meg palotám falán a „Mene Tekel Ufarzin” [= megmérettél, megszámláltattál, könnyűnek találtattál.] (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben) Lángbetűkkel írja be v. fel a nevét vhova: nevét örökre emlékezetessé teszi. Hunyadi János lángbetűkkel írta be a nevét a magyar történelembe.
lángbetűs.
