lánglelkű
lánglelkű [e v. ë] melléknév -en [e], -bb (választékos)
Olyan <személy>, akiben hatalmas erejű tehetség és nemes, magasztos szenvedély lobog, aki szenvedélyesen lelkesedik, küzd vmely eszmé(ny)ért. Petőfi, a magyar szabadságharc lánglelkű költője; a negyvennyolcas forradalom lánglelkű vezére, Kossuth; Lenin, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lánglelkű vezetője. Szécsi Mária, a lánglelkű nő … túlélte férjét. (Arany János)
lánglelkűség.
