lángnyelv
lángnyelv főnév (kissé választékos)
A tűzből magasra felcsapó láng. Lángnyelvek csaptak ki a felgyújtott ház ablakán. Lángnyelvek nyaldosták az épület tetejét. Szellemtestöket, mint lobogó lángnyelvet, El-elkapja … a szél. (Arany János) Némely ablakon keresztül is tódultak ki már … a csapkodó lángnyelvek. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Tüzes lángnyelve tavasz ünnepének, Szálld meg a költők csüggedt kebelét. (Tóth Árpád)
lángnyelves.
