lappangó
lappangó melléknév -an
1. (választékos) Olyan, aki, ami lappang. Az erdőben lappangó szökevények; lappangó, majd nyílt gyűlölet. A lappangó botrány nyílt botránnyá vált. (Herczeg Ferenc)
2. Működésében szunnyadó, hatásában nem mutatkozó, de működésre, kifejlődésre képes. Lappangó betegség; (biológia) lappangó élet: alsóbbrendű élőlényeknek v. tojásaiknak, petéiknek, magvaiknak olyan állapota, amelyben az életműködés szünetel, de kedvező körülmények hatására újra megindul; lappangó tehetség; lappangó tűz. Lappangó energiákat sejtettünk benne. Hatni elkezd a lappangó méreg. (Arany János) || a. (fizika) Benne rejlő, lényege szerint meglevő; kötött (7), latens. Lappangó hő, elektromosság. || b. (nyelvtudomány) Lappangó alany: olyan a., amely a mondatban nincs külön szóval kifejezve, hanem csak az igei állítmány utal rá. || c. (nyelvtudomány) Lappangó tővéghangzó: olyan t., amely egybeolvadt a toldalékkal.
lappangós.
