lassít
lassít ige -ott, -son; -ani
tárgyas <Mozgást v. folyamatot> lassúvá v. lassúbbá tesz, ill. kezd tenni. Lassítja az iramot, a tempót. Ez nagyon lassítja a munkát, a termelést. Antigoné előadását a Mendelssohn szép muzsikája is lassítja. (Ambrus Zoltán) Lassítottam a lépéseimet, … ahogy előre terveztem volt. (Karinthy Frigyes) || a. (tárgy nélkül) Lassabban kezd menni v. hajtani. Lassíts!, lassítsatok!: <vezényszóként:> fogd (fogjátok) lassúbbra a járás, a menetelés ütemét!; a vezető lassít; a vonat lassít. Habozva ment, olykor lassított. Jó úton ügetve, ha göröngyös, lépve, Lassítani minden partocska elébe … : „Ez a magyar lónak igazi hajtása.” (Arany János) Elég izmos lovak voltak az omnibusz elé fogva, amelyek szinte maguktól lassítottak a megállóhely közelében. (Krúdy Gyula) || b. tárgyas <Állatot, járművet, gépet> úgy irányít, hogy lassabban járjon. Lassítsd a lovakat! || c. tárgyatlan Vmivel lassít: vmely állatot, járművet lassabban kezd hajtani. Lassít a lóval, a gépkocsival, a motorkerékpárral, a repülőgéppel. || d. tárgyas (gyak. tárgy nélkül) (zene) Lassít(ja a tempót): <vmely mű előadásában> mérsékeltebbé, kevésbé gyorssá teszi a tempót. Ezen a helyen lassítani kell.
Igekötős igék: ellassít; lelassít; meglassít.
lassító; lassíttat.
