lasszó
lasszó főnév -t, -ja
<Amerikai csikósoknál és marhapásztoroknál:> pányva (2). || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Lasszóval fog vkiket vmire: vkiket, akik önként nem jelentkeznek, nem vállalkoznak vmire, utánjárással, erős rábeszéléssel vmely célra (pl. munkára, vállalkozásra v. szórakozásra stb.) toboroz, megszerez. A közönséget lasszóval kell fogni. Lasszóval sem lehet embert fogni erre a munkára.
Szóösszetétel(ek): lasszódobás; lasszóvetés.
lasszójú; lasszós; lasszózik.
